Alice Broadway: Ink (Ink-trilógia 1.)

"Mi nem félünk a haláltól. Ha valaki biztonságosan meg van jelölve, a halála után is tovább él. Élete testére vésett története örökre életben tartja, már amennyiben kiérdemli. Megőrizzük a bőrünkön életünk legfontosabb mondatait, képeit és pillanatait, történetünk örökre fennmarad az utókornak."

Sziasztok!

Mi lenne ha egy olyan világban élnénk, ahol minden cselekedetünk, minden sikerünk és szégyenünk, a foglalkozásunk, a családfánk, minden ami a lényünket képezi, a bőrünkre lenne tetoválva?
Számomra igen érdekes témát feszeget, ez a csodás dísztópia és ezzel keltette fel csak igazán az érdeklődésemet.
Érdekesnek találom, hogy bár 2020-at írunk a mi társadalmunkban a tetoválás még mindig egy különleges dolognak számít és még mindig képesek rácsodálkozni az emberek, mintha ez valami különös adottságnak számítana.
Ebben a könyvben pont a fordítottjáról olvashatunk, az a különc, a megbélyegzett, a társadalom által kitaszított aki "üres", nem fedi festék a bőrét. 
Furcsa belegondolni, mennyire más lenne minden és milyen lenne,ha minden ember életét ez határozná meg, hogy mi van a bőrére írva. 
Nekem is van tetoválásom, bár egyik sem mondható hatalmasnak. 
Mindig is úgy gondoltam, hogy egy tetoválásnak mély jelentéssel kell bírnia viselője számára, hisz ez nem olyan, mint a rágós tetkó, hogy csak felnyalom aztán két nap múlva már hűlt helyét találom. 
Így került hát egy szívecske a bokámra, ami olyan sok mindent szimbolizál számomra, hogy holnapig itt ülhetünk mire a lista végére érnék és a csuklómra a "be brave" felirat, ami csodásan szimbolizálja azt, hogy szinte sosem kockáztatok. Ez mindig emlékeztet arra, igenis bátornak kell lenni az életben. Ezt a mottót bátran merem ajánlani mindenkinek.


Fülszöveg:

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére?

A borítóról:

Az egyik legszebb amivel valaha találkoztam és rég láttam már egy olyan borítót ami ennyire passzolna a történethez. Ha olvassátok azonnal rájöttök , hogy mire gondolok.

A történetről egy kicsit bővebben:

Nagy rajongója vagyok a dísztopiáknak és ha kapok egy jó alap történetet, ami izgatja a fantáziámat és távol áll az eddigi, jól megszokott alaptörténetektől, akkor az adott könyvnek nyert ügye van nálam. Az Ink sikeresen vette ezt az akadályt és egy olyan világot mutatott be, amivel eddig nem találkoztam. Mint már említettem az adott történet aköré épül, hogy az emberek a bőrükön örökítik meg, életük egy-egy fontosabb mozzanatát. 
Itt azok az emberek vannak megbélyegezve, akik nem viselnek tetoválást a bőrükön, ők az "üresek". 
A hit egy fontos alappillére ennek a történetnek, fontos mozgatórugója a társadalomnak a halottakról való megemlékezés és a halál utáni élet. Ezt kissé, számomra morbid módon teszik, de bele gondolva mi is elégetjük vagy épp elássuk a földbe a halottainkat. (Bocsánat, a gyengébb idegzetűektől az előző pár sorért.)
A politika, a kormány ármánykodása, az emberek agymosása és megfélemlítése itt is jelen van, mint szinte minden disztópiáról szóló könyvben. 
Ebben a világban él Leora, a 16 éves kamaszlány akinek legfőbb álma, hogy tetováló legyen. A történetet az ő szemszögéből ismerhetjük és igen erősen érezhető, az a bizonyos kamaszos szétszórtság a könyvben. 
Szerelmi szálat most nem igen kapunk, na jó néha felbukkan Oscar a cuki gödröcskés srác, de őszintén bevallva, nekem nem is hiányzott annyira innen a romantika. Helyette kapunk meséket, legendákat, családi összetartást és igaz barátságokat, amik abszolút kárpótolják az olvasót.

Összességében nekem nagyon tetszett az Ink, de nem merem azt állítani, hogy egy tökéletes könyv, mert sajnos nem az. Kissé elnagyolt a történet vezetése és borzasztóan idegesített, a sok felesleges titok, amikkel szereplőink csak a saját életüket nehezítették meg.
Ennek ellenére én imádtam, mert egy igazán egyedi történet az Ink. 
 Értékelésem: 4/5*

Kedvenc idézetek:

"Csak te magad találhatsz vissza a hitedhez, mert az életed a te történeted."

"Azért jelöljük meg a testünket, hogy a lelkünk felszabaduljon."

"Minden, ami fontos, rákerül a bőrünkre, hiszen ha nem kerülne rá, a lelkünkben maradna, és senki nem akarja, hogy bármi is nyomja a lelkét, legyen szó akár jó tettek miatt érzett büszkeségről vagy a rossz cselekedetek miatti bűntudatról. Azért jelöljük meg a testünket, hogy a lelkünk felszabaduljon. Ám az emlékezés csak azoknak jár, akik kiérdemlik, ennek pedig az az ára, hogy az életedben a jó nagyobb súlyt képviseljen a rossznál, a lelked pedig szabad legyen."