Colleen Hoveer: Ugly Love - Csúf szerelem

"Még mindig mosolyog. Csak most jövök rá, mennyire hiányzott ez a mosoly. Mindig mosolyognia kellene. Örökké. Rám."

Sziasztok!

Végre véget ért a február. Nem állítom azt, hogy ez volt életem legproduktívabb hónapja, de az biztos, hogy elég nosztalgikusra sikeredett.
A hónapban dupláztam, ugyanis két olyan könyvet is olvastam, amit nem először fogtam a kezembe. Ilyen volt az Ugly Love is.
Imádom Collen Hoveert, ő az a nő, aki képes újra és újra meglepni, mindig tud valami újat nyújtani az olvasói számára pedig mindig egy adott műfajon belül ír, ez pedig nem más mint dráma és szerelem.
Vannak időszakok, amikor nem vagyok békében önmagammal, ilyenkor mindig azt veszem észre, hogy olyan könyveket választok, amik néha darabokra törik a szívem és CoHo könyvei ilyenek. Majd miután összetörték, szép lassan újra építgetik darabról, darabra. És én jobban leszek!


Fülszöveg:

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd bele magad!


A borítóról:

Egyszerű, letisztult, semmi extra. Szerintem a kevesebb néha több elvet követi, ami nem feltétlenül baj.


A történetről egy kicsit bővebben:

Mint a fülszövegből is tudjuk az alaptörténet az, hogy van egy lány Tatet, aki most költözik a városba és bátyjával készül együtt élni. Tate bátyjának van egy helyes barátja, aki egyben a szomszédja is, ő nem más mint Miles. Tate és Miles nagyon vonzódik egymáshoz és a kémia kettőjük között valami leírhatatlan. Miles nem akar kapcsolatot, ugyanis szörnyű dolgok történtek vele a múltban és senkihez sem szeretne, még véletlenül sem közel kerülni. Tatet pedig rögtön beleszeret ebbe a magának való, titokzatos, csendes srácba és kezdetét veszi az ő közös történetük.
Az erotika, a fizikai vonzalom elég erősen jelen van a könyvben. 
Én nem is nagyon szeretem azokat a típusú könyveket, ahol két oldalanként egymásnak esnek a szereplők, de itt olyan jó egyensúlyban van az erotika és maga a cselekmény, hogy egy cseppet sem zavart, hogy a kelleténél kicsit többször dobták le szereplőink azt a bizonyos textilt.
A történet két szálon fut. 
Tate szemszöge jelen időben játszódik, Miles pedig 6 évvel ezelőtti történéseket meséli el, majd a könyv végére mindkettőjük szemszöge össze ér a jelenben. Szeretem az olyan történeteket, ahol az olvasó szép lassan adagolva tudja meg, mi is történt a szereplőkkel, miért váltak megtörté, elkeseredetté, szomorúvá.
Külön itt ki kell emelnem Miles szemszögét, amit nagyon különleges módon irt meg az írónő. Igazi formabontást figyelhetünk itt meg, amivel eddig csak ebben a könyvben találkoztam. Nem szeretnék itt jobban ebbe bele menni, mert ez látni és olvasni kell.
A karakterek mind szimpatikusak, még Miles is, pedig a történet folyamán, jó párszor megtudtam volna fojtani. Tate néha maga a naivitás, de nem tudom érte hibáztatni, szerintem én is állandóan reménykedtem volna, ha az ő helyében lettem volna. 
De  pont ettől lesz szép ez a történet, Tate hisz és remél, próbálja áttörni Miles falait, amit 6 év alatt épített fel. Miles pedig küzd a démonaival és a bűntudattal, ami lassan felemészti a lelkét.
A történet olvasása közben sokszor merült bennem fel a kérdés, hog a fenébe lesz ebből Happy End és boldogan élünk míg meg nem halunk? 
Olvassátok el és megtudjatok!😉

Imádom Collen Hovvert, nincs mese. Nekem ez egy 4,5/5* (Félpontot azért vonok le, mert néha már egy kicsit sok volt nekem a kínlódás a két szereplőnk között)

További szép napot nektek: -Bia💕


Idézetek:

"A szerelem csúf és csodás oldala között az a különbség, hogy a csodás rész sokkal könnyedebb. Úgy érzed magad közben, mintha lebegnél. Felemel, és a magasba repít téged. A szerelem csodás oldala a világ fölé emel, és odafent tart, távol az élet szörnyűségeitől, így amikor lenézel, arra gondolsz: Micsoda mázli, hogy itt fent vagyok!"


"– A szerelem nem mindig szép, Tate. Van, hogy egész idő alatt abban reménykedünk, hogy a dolgok előbb-utóbb megváltoznak. Hogy minden jobb lesz. Aztán egyszer csak azok kapjuk magunkat, hogy megint ott vagyunk, ahonnan elindultunk, és útközben valahol elhagytuk a szívünket."