Rácz - Stefán Tibor: Élni akarok!

"Tisztelem azok erejét, akik képesek az utolsó pillanatig harcolni, és reménykedni, hogy minden rendbe jöhet. Egy kis részem azt kívánta, bárcsak nekem is lenne elég erőm, bárcsak bennem is ott buzogna a remény. De sajnos belőlem már kihalt, és átvette a helyét a valóság."

Sziasztok!

Régóta szemezgettem, Rácz -Stefán Tibor könyveivel, ezek közt is a legjobban  az Élni akarok! és a Pokolba a jópasikkal! című könyv érdekelt a legjobban. 

Még a márciusi raktárvásáron szereztem be a könyvet, akkor még nem tudva, pontosan mire is vállalkozom. Őszintén bevallom, nem nagyon olvasgattam véleményeket a könyvről, nem szerettem volna úgy neki állni, hogy vagy elfogult vagyok, vagy már van egy kis előítéletem. De arra az érzelmi hullámvasútra nem voltam felkészülve, ami ebben a könyvben fogadott. 

Tartalom:

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?

Lilla már évek óta a halál árnyékában él.

Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.

Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…

Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.

Nem is sejti Lilla sorsát.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.

Mi a jobb?

Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?

Éld meg a csodákat!

Történetről, egy kicsit bővebben:

Lilla halálos beteg, ezen nincs mit szépíteni. Egy álma van, nem akar addig eltávozni innen a földről, amíg nem teljesíti bakancslistájának pontjait. De mindez nagyon távolinak tűnik számára, ugyanis Lilla a sok kemoterápia és műtétek következtében, rettenetesen legyengült. Az állapota vissza fordíthatatlan.

Lilla úgy dönt, nem szeretné így eltölteni az utolsó heteit és belevág egy Fortepex nevű gyógyszer szedésébe, ami kicsit feljavítja a közérzetét, fizikumát és pár napig, hétig úgy érezheti magát tőle, mintha egészséges lenne. A Fortepex napról napra veszíti el jótékony hatását, teljesen legyengítve az az ember szervezetét.

Sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy ha én kerülnék egy ilyen szituációba, vajon hogy döntenék. Mi a helyes döntés ilyenkor?

Éljek még pár hónappal tovább, de gyengén és állandóan ágyban fekve vagy döntsek úgy, hogy pár hét múlva meghalok, de legalább lesz pár olyan hetem, mint amikor egészséges voltam? Nehéz döntés és aki képes egyáltalán választani a két rossz közül, az igazán tiszteletre méltó számomra.

Így indul hát történetünk, ami szomorú, szívbemarkoló, valóságos, de mégis gyönyörű történet.

Furcsa érzés volt, olyan könyvet olvasni, aminek sejtettem, hogy mi lesz a vége. Mert sajnos, itt a vég elkerülhetetlen. De azért ott volt a remény bennem, hogy hátha mégis ez csak egy rossz vicc és minden jóra fordul.

A történet folyamán felmerül az első szerelem témája is. Vajon beleszerethetsz valakibe pár hét alatt? Lehetsz-e annyira önző, hogy hagyod, hogy viszont szeressen, pedig tudod, hogy nincs együtt jövőtök? Vajon önzőségnek számít-e ez egyáltalán?

Számomra az Élni akarok! fontos társadalmi és etikai problémákat és gondolatokat fogalmaz meg. Végig kellett gondolnom Lilla összes cselekedetét, gondolatát, családjának viszonyulását betegségéhez. Nem volt egy örömteli könyv az Élni akarok!, de annál inkább elgondolkodtatott azon, hogy is viszonyulok az életemhez, hogy jobban meg kell becsülnöm azt ami megadatott.

És hát tudjátok, hogy van az a bölcs magyar mondás: Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Szent igaz! 

Értékelésem: 5/5*

Kedvenc idézetek:

" Volt, hogy esténként csak ültem az ablakban, és néztem, ahogy az emberek a kivilágított lakásaikban megtapasztalják azokat a hétköznapi csodákat, amikben nekem nem lehetett részem."

"– Tudod, mit? – szólt a nővérem, és mélyen a szemembe nézett. – Igaza van a barátnődnek. Minden embernek megvan hozzá a joga, hogy néha saját magát tartsa szem előtt. Lehet, hogy ez önzőség. Szerintem meg inkább alap, hogy neked is jár a boldogság.'

"– De hát annyit szenvedtél vele – jegyezte meg Noel meglepetten. – Miért tennéd tönkre?
– Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradtságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább."