Jessica Park: Flat Out Love - Szeretni bolondulsáig

"JULIE SEAGLE AZ ELÉJE TÁRULÓ LÁTVÁNYRA MEREDT, és egyvalamit szentül megígért magának: soha többé nem keres albérletet a neten. Dugig tömött sporttáskája szíja a vállába mart, így lepottyantotta a zsákot a járdán terpeszkedő két bőröndre. Úgysem volt hova becipelnie a csomagját. Hitetlenkedve bandzsított a villogó neonfeliratra, amely Boston legjobb burritóját hirdette."

Sziasztok!

Ma lett a napja annak, hogy vissza tértem a blogra. Igen, tudom, hogy eltűntem, de nem szeretnék több száz karaktert arra szánni, hogy magyarázkodjam. A lényeg úgyis ugyan az marad, itt vagyok és elhoztam nektek a Flat Out Love című könyvet Jessica Parktól.

Jessica Park neve szerintem senkinek sem ismeretlen, aki olvas KMK-s könyveket. Én is ott bukkantam erre a könyvre, még egy raktárvásár alkalmával és ez a borító rögtön elvarázsolt. Úgy gondoltam, kicsit jobban beleásom magam az írónő munkásságába és meglepően tapasztaltam, hogy a Flat Out Love bizony, nem egy mai darab, már ha lehet így fogalmazni, ugyanis a könyv 2015-ben került kiadásra. Azóta Jessica Parktól megjelent a 180 másodperc és azt rajongva, imádtam. Így jött hát a gondolata annak, hogy akkor felzárkózom az írónő könyveiből egy kicsit.

Fülszöveg:

A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.

Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.

Bonyolult? Kínos? De még mennyire.

Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.

De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül.

Könyvadatok:

Könyvmolyképző

386 oldal · puhatáblás 

ISBN: 9789633735411 

Fordította: Komáromi Zsófia

Tartalomról:

A könyv főszereplője Julie, akit most vettek fel a Bostoni egyetemre. Julie még meg sem érkezik
Bostonba már megpróbáltatásokkal kell szembe néznie, ugyanis a lakás amit bérelt volna, nem is létezik, sőt egy kifőzde van a helyén. A lány kétségbeesésében felhívja édesanyját, akinek az az ötlete

támad, hogy megkérdezi régi egyetemi barátnőjét Erint akiről tudja, Bostonban él családjával, hátha ők tudnak segíteni a fiatal lánynak.

Nem telik el sok idő és megjelenik Matt, Erin fia, aki megmenti a lányt és haza viszi magával a családjához. 

Watkinsék kedvesek, aranyosak, de furcsák. Nagyon furcsák. Ott van Erin és a férje, akik munkamániások, Matt a fizika és matek zseni, Finn a fiú aki  már hónapok óta nincs otthon, mert a világot járja és Celeste a legkisebb, aki egy gyerek testbe zárt, koravén kiskamasz és testvérének Finnek az élethű karton mását cipeli magával mindenhová.

Ők Watkinsék. Velük kezdődik el történetük és bonyolódik is tovább.

És hát tudjátok, hogy van ez. Szeretni bolondulásig. ⁣És, hogy látom én ezt a történetet?

Azt nem mondanám, hogy nem tetszett, ilyen sosem mondok semmire, hisz ki vagyok én, hogy meg mondjam mi jó és mi nem, de az tény, hogy borzasztóan lassan indult be a történet és csiga lassúsággal haladtam vele az elején. ⁣
Körülbelül a könyv felénél kezdődtek az izgalmak, de akkor aztán teljes erőbedobással beindult a történet, nem győztem kapkodni a fejem.
A pozitívuma a könyvnek a szerethető szereplői, akik a hibáik ellenére is, nagyon valóság hűen hatottak számomra. ⁣Szeretem a valós szereplőket, akik bárkik lehetnének. Te, én, mindenki.

Kedvenc karakterem Celeste volt, érdekesnek találtam a viselkedését és hogy milyen pszichológiai háttere lehet a cselekedeteinek. Mi késztet arra egy kis kamaszt, hogy úgy viselkedjen mint egy felnőtt? Miért ragaszkodik annyira a bátyja karton hasonmásához?

Kedves, aranyos, bájos történet az első nagy szerelemről és a felnőtté válás rögös útjáról, szülők-gyerekek kapcsolatának problémáiról, a közösségi média használatáról és arról, hogy minden ami egyszer elromlott, az nem azt jelenti, hogy úgy is marad örökre. Minden változhat, ilyen az élet, csak mi döntjük el mi is lesz ennek a vége.

Mindezt pedig egy olyan csavarral zárja az írónő, ami már az elejétől sejthető, mégis meglepetésként hat a könyv olvasójára.
Összességében én szerettem ezt a kis történetet és bátran ajánlom, annak ellenére, hogy valószínűleg, nem fogom újra olvasni Juliék történetet. De Celesteét, kimondottan várom. ⁣

Értékelésem:

4/5*
⁣

Kedvenc idézetek:

"– Anyu, mennem kell. Azt hiszem, megjött ez a Matt gyerek.
– Biztos, hogy ő az?
Julie belesett a kocsiba, ahogy lehúzódott az ablak.
– Egy őrültnek tűnő pasast látok, egyik kezével élénk színű cukorkát kínál, a másikkal véres sarlót lenget. Á! Az autóhoz int. Biztosan értem jött.
– Julie, ne csináld! – szólt rá az anyja. – Fogalmad sincs, milyen érzés ez, hogy az egyetlen gyerekem szállás nélkül maradt Bostonban. Bárcsak ott lehetnék veled! Győződj meg róla, hogy Matthew az! Kérd el a jogsiját!
– Mindenképpen! Felhívlak, ha megérkeztem a házukba. Szeretlek, anyu!"

"Rohant hozzá, ahogy csak a lába bírta.Matt is sietett feléje, elkapta, ahogy a lány a nyakába ugrott. Julie lábával a fiú derekát, karjával a nyakát fogta át, szorosan magához ölelte. Borzasztó rég volt már ilyen közel hozzá. Túlságosan rég."