J. L. Armentrout: Míg a halál...



"Bár elmentél, de mégis itt maradtál. Mint egy szellem, úgy kísértetted minden lépésemet és minden gondolatomat. Soha nem léptem tovább. Nem is tudtam volna. Egy darabkámat
magaddal vitted."


Sziasztok!

Az idei évem legjobban várt olvasmányát, hoztam el ma nektek. Mi tagadás, én is olyan emberből vagyok aki szereti a szépet, így engem is először a gyönyörű borítójával fogott meg a Míg a halál.... ( Köszi Rácz-Stefán Tibi, hogy ezt megálmodtad, gyönyörű lett)
Nem vagyok nagy thriller olvasó még mindig, de nagyon örültem, amikor Coho Verityjével majdnem azonos időben jelentek meg. Igazán tetszett, hogy két írónő, akik eddig nem thriller műfajban írtak megpróbálkoztak ezzel a témával. Először Verityt olvastam, ami rohadtul tetszett (bocsánat a kifejezésért, de szebben nem tudom kifejezni magam), így hát rögtön bele is vágtam a J.L. Armentrout legújabb kis csodájának olvaásásba és abszolút nem bántam meg.


Fülszöveg:

Tíz év telt el az óta, hogy Sasha Keaton elhagyta nyugat-virginiai otthonát, miután kiszabadult a Vőlegény néven ismert kegyetlen sorozatgyilkos karmaiból.

Amikor Sasha tíz év után végül hazatér, hogy segítsen a családi fogadó körül, úgy tűnik, élete kirakósának darabjai végre a helyükre kerülnek. Amikor aztán a lányt ismét veszély fenyegeti, Cole Landis FBI ügynök is újra felbukkan, és fogadalmat tesz, hogy helyrehozza tíz évvel korábbi hibáját, és ezúttal megvédi őt.

Aztán eltűnik egy nő. Majd még egy, és a Vőlegény borzalmainak egyetlen túlélője egyre nyugtalanítóbb üzeneteket kap. Cole soha sem volt képes megbocsájtani magának, hogy nem tudta megvédeni Sashát, és mindenre kész, hogy most megtegye. Mert a lány szórakoztató szexissége alatt, amibe tíz éve beleszeretett, acélkemény erő lakozik, és emiatt csak még jobban szereti.

Valaki azonban figyel. Vár. Így Sasha első hibája könnyen az utolsó is lehet.


Könyvadatok:

400 oldal, puhatáblás  
ISBN: 9789634577263 


A könyvről egy kicsit részletsebben:

Főszereplőnk Sasha, komoly traumákon van túl, vagy legalábbis próbál túl lenni rajtuk. 19
éves korában elrabolták, napokig bántalmazták, majd mikor a hírhedt sorozat gyilkos, aki Vőlegény névre hallgat megpróbálta megölni, Sashának sikerül elmenekülnie. Azóta eltelt 10 éve, Sasha visszatér szülővárosába, de visszatérése komoly lavinát indít el, újra nőket rabolnak el, akik nagyon hasonlítanak az anno a  Vőlegény által elrabolt lányokhoz...

Vajon Sasha visszatérésével a Vőlegény is visszatért a városba, vagy csak furcsa egybeesés az egész?
Nem mondanám, hogy a Míg a halál... egy thriller lenne, annak azért túl lightosnak mondanám, de véleményem szerint a krimit nagyon jól hozza, egy kis romantikával elegyítve. Én személy szerint nem bántam, hogy nem kell félig csukott szemmel olvasnom a könyvet, miközben tövig rágom a körmömet, mert annyira parázok. Ez pont így volt jó!

Kedveltem Sashát, egy igen erős nőt ismerhetünk meg személyében, akit még mindig kísértenek a 10 évvel ezelőtt történtek, de önmagához képest már jól van és túl jutott a megrázkódtatásokon. Pont a Sasha féle karaktereknek drukkol legjobban az ember, hogy jól legyenek. Nagyon szerethető karakter és szerintem nagyon sokak tudnak vele azonosulni, ahogy a problémáit, fájdalmait kezeli. Jó volt látni a karakter fejlődését, ami azután indul be csak igazán, hogy újra találkozik tinédzserkori szerelmével Coleal, akit azóta sem tudott elfelejteni.

Cole, igazi Armnetrout féle álompasi és szintén nem felejtette Sashát, pedig a lány minél messzebb próbálja taszítani magától. Örültem annak, hogy az írónő beleszőtte a történetbe, ezt a második esély dolgot. Mert bizony szerelmeseink kapnak egy új lehetőséget az élettől, hogy helyre rakják mindazt, ami azon a szörnyű éjszakán tönkrement köztük, amikor a lányt elrabolták. Persze, itt azért jön egy kis csavar, hisz Cole azóta menő FBI ügynök lett és saját missziójának tekinti megóvni Sashát mindentől és egy pillanatra sem hagyja egyedül a lányt.

Párosunk kémiája, pedig mindent visz a történet folyamán. Imádtam. Annyira süt róluk, hogy szerelmesek egymásba.

És tudjátok mit imádtam még? A mellékszereplőket. Mirandát, aki hozza a tipikus nagyszájú barátnőt, akit lehetetlen levakarni, minél távolabb próbálja Sasha lökni a lányt, ő annál jobban benyomul legjobb barátnője életében. Nagyon kedveltem Sasha édesanyját is, akiben rengeteg hasonlóságot véltem felfedezni, mint anyukámban. És azok a beszólások a lányának, néha már a hasamat fogva nevettem,tényleg mintha a saját szülőanyámat hallanám. 


De ne feledkezzünk meg, a könyv igazi tartalmáról sem, arról, hogy egy sorozat gyilkos ólálkodik a kisvárosban. Sasha újra célponttá válik, különös történések zavarják meg a Skarlát cseléd panzió lakóinak nyugalmát. A könyv olvasása során, sok kérdés merült fel bennem. Talán a Vőlegény visszatért, valahogy? Vagy esetleg, valaki másolja szörnyű gaztetteit? Vajon, mi az indíték? Miért most, miért 10 év után?
Nagyon sok karakterre lehet gyanakodni. Tuti, ez és ez tette. De miért? És amint lenne ötlete az embernek, az írónő eltereli róla a gyanút. Mivel Agatha Christien és Sir Arthur Connan Doyleon nevelkedtem, így kicsit könnyebb volt rá jönnöm, ki lehet a tettes, de így is meglepetésként ért a dolog. Szóval, ha ti is krimi rajongók vagytok, akkor nem lesz olyan nagy a csattanó a végén, de ettől függetlenül olvassátok el.

Összességében ez egy nagyon klassz könyv volt. Örülök, hogy az írónő megírta, végre valami újdonságot kaptunk és nagyon szeretnék még, sok ilyen önálló könyvet olvasni tőle a jövőben. Izgalmas volt, gyorsan pörögtek az események, de itt kellett is, hogy haladjon a történet. Ajánlom mindenkinek!

Értékelésem: 5/5*


Kedvenc idézetek:

"– Szörnyű dolog, ami azzal a nővel történt, de te is tudod, mit mondanak. A legtöbb ilyen eltűnési eset mögött olyasvalaki áll, akit az illető jól ismert – mondta. – Valószínűleg a férj.
Csakhogy az én esetemben nem olyasvalakiről volt szó, akit ismertem. Fogalmam sem volt, hogy kicsoda ő. Egészen addig, amíg már túl késő volt."


"Egyikünk sem mozdult.
Tíz év óta először voltunk együtt és kettesben, és csak bámultuk egymást. Amikor utoljára láttam, megcsókolt. Kicsimnek hívott, és azt mondta, várni fog. Sosem hívtam fel. Sosem értem haza, hogy felhívhassam.
Cole szólalt meg először.
– Derek mondta, hogy hazajöttél.
Derek? Egy pillanatig nem tudtam, kiről beszél.
– A rendőr, aki reggel idejött?
– Ja. – Úgy nézett rám, mint aki nem számított rá, hogy valaha is viszontlát. Mint aki reménykedett volna ugyan benne, de nem igazán hitt volna benne."


"Hogy őszinte legyek, már tíz éve beleszerettem, és soha nem is szerettem ki belőle."

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések