Moskát Anita: Irha és bőr
Sziasztok!
Avattatok az idei évben, már kedvenc könyvet? Ami meghatározó olvasmány lesz, egész életetekre? Én nagyon ritkán jutok el erre a pontra, talán azért, mert túl kritikus vagyok. Esetleg az is közre játszhat, hogy nem szeretek elfogult lenni. De az igazság, hogy az Irha és bőr az első 10 oldala után elrabolta a szívem. Ritkán olvasok olyan könyvet, amit egekig magasztalok, de Moskát Anita könyvei szerintem már örökre ilyen kötetek lesznek.
Fülszöveg:
Alig két évtizede állatok milliói bábozódtak be világszerte, hogy aztán félig emberré alakulva bújjanak elő. Az emberiségnek hozzá kellett szoknia, hogy többé nem a Homo sapiens az egyetlen értelmes faj, és hogy a teremtés újabb hullámai megállíthatatlanok. A fajzatok élethez való joga azóta is heves viták tárgya, és amikor Magyarországon népszavazásra kerül a kérdés, hogy az itt élő, gettókba zárt és bérmunkásként dolgoztatott fajzatokat törvényileg embereknek tekintsék-e, a fal mindkét oldalán kiélesedik a helyzet.
August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere minden eszközt megragad, hogy a közvéleményt a fajzatok oldalára állítsa, de hamarosan ő kerül kínos vizsgálódások kereszttüzébe. Pilar, a világtól elzártan, televízió előtt felnőtt borz minden állatnak segítene, ám barátait és feladatát is rosszul választja meg. Kirill, az őzfajzat blogger a fajzatok történeteit írja meg, hogy hangot adjon az elnyomottaknak, a gettó mélyén pedig mindent elsöprő sztorira bukkan.
Moskát Anita, a Horgonyhely szerzője harmadik regényében brutálisan eredeti és kíméletlen világot tár elénk, amelyben szervesen összeolvad az állat és az ember. Ez a történet garantáltan sokáig velünk marad: bekúszik a bőrünk – vagy irhánk – alá.
Véleményem:
Moskát Anita írónő neve, nem volt ismeretlen számomra. A Horgonyhely című könyvének, különös téma választásával és jellegzetes stílusával, rögtön a szívembe férkőzött a tavalyi év során. Már akkor éreztem, hogy nagy rajongói láz, küszöbén állok. Van valami ismerős, de mégis megfoghatatlan az írónő összes könyvében, amiért én oda-vissza vagyok. Hihetetlen fantáziával rendelkezik, amit papírra is vet.
Az Irha és bőr, szintén ugyan ilyen. Hétköznapi ruhába, burkolt fantasy. Az Irha és bőr, talán még a Horgonyhelynél is jobban letaglózott.
A történet röviden összefoglalva arról szól, hogy a világon egy különös jelenség figyelhető meg. Állatok bábozódnak be, majd félig ember - félig állatként, azaz fajzatként térnek vissza. Mindez persze, elég sok kérdést vet fel az emberiség számára. Ez evolúció vicces kedvében, egy magasabb szintre emelte az állatokat. De mitől ember az ember és állat az állat? Hol kezdődik az emberségesség? Az állati ösztönöket tényleg felül írhatja bármi? Tényleg felsőbbrendű faj lenne az ember, csak azért, mert ők voltak itt előbb a bolygón? Csak pár kérdés, ami zaklatott elmémben kavarog, miután elolvastam a könyvet. De olyan sok a kérdés és túl kevés a válasz.
A cselekményt három szemszögből ismerhetjük meg. Kirill, aki egy őzfajzat. Szegénynek nem sikerült túl jól az átalakulás, így kinézete végett hátrányból indul a többiekhez képest. A teremtés elméletet kutatja és blogot vezet, fajzatok történeteit írja meg. A második szemszög Augusté, aki a fajzatok jogaiért küzd. Az utolsó pedig Piláré, a szépséges borzlányé, aki mintsem tud a világról, ugyanis eddigi egész életét bezárva töltötte.
A legjobban talán Pilár szemszöge tetszett. Hatalmas utat járt be és az írónő csodás, karakter fejlődést vezetett végig. Öröm volt olvasni, ugyanis ezer éve nem találkoztam, ennyire jól megírttal.
Csodálattal és mint, már feljebb is említettem rajongással faltam minden oldalát a könyvnek. Nehéz is véleményt írni úgy, hogy véletlenül sem szeretnék bármilyen apró kis spoilert elejteni. Az Irha és bőr, mindenkinek szól, hiszen egészen biztos vagyok benne, hogy mindenkit ért kisebb-nagyobb atrocitás, vagy megkülönböztetés az élete során. Kőkemény társadalom kritika a javából, mindez a disztópikus hangulatú Magyarországon játszódva. Brutálisan őszinte. Szívbe markolóan fájdalmas történet. Én összetörtem. Sokszor mérges voltam, haragudtam a világra.
Drukkoltam, hogy sose érjen véget a történet. Reménykedtem, hogy még lesz plusz 10 oldal, amit még elolvashatok. Izgultam, egy jobb világért. Majd elmorzsoltam, egy kósza könnycseppet és örök kedvencet avattam.
Értékelésem: 5/5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése