Christina Lauren: Autoboyography

Sziasztok!💜💛💚💙

Hűha hát sok elképzelésem volt, hogy mit fogok írni erről a könyvről. A könyvértékelős füzetecskémben oldalakat jegyzeteltem és valahogy most, hogy ide kerültem a laptop elé egyszerűen nem találom a szavakat.
Kicsit tartottam ettől a könyvtől, hisz hatalmas rajongás és hype övezte körül az elmúlt időszakban, még a bookstagram közössége is ódákat zengett róla. Sokszor futottam már bele abba, hogy ami ennyire sok embernek tetszik, az nekem valahogy nem jön be. De borzasztóan furdalta a kíváncsiság az oldalamat, hogy mégis mit imádnak ebben ennyire az emberek.

Jelentem: megfejtettem. Véleményem szerint azt, hogy a történet szinte magába szippantja olvasóját és egy nagyon impulzív történetet mesél el, ami egyszerre csal mosolyt az arcodra és könnyeket a szemedbe!
Nem vagyok szakértője az LMBTQ könyveknek, sőt olyannyira nem mozgok otthon a témában, hogy szám szerint ez a második témában olvasott könyvem. De egy hatalmas pozitív csalódás lett ez a könyv. Imádtam!


Történet:

„Mennyi ​örömmel és bánattal jár queerként felnőni!” – Teen Vogue

Tanner Scott és családja három éve ezelőtt költözött el Kaliforniából Utah államba. A biszexuális kamasz nehezen illeszkedett be új környezetébe. Most, hogy már csak egy féléve van hátra a középiskolából, alig várja, hogy szabad lehessen az egyetemen, így hát elhatározza, hogy az utolsó, Utahban töltött hónapjain nem fogja megerőltetni magát.
Amikor azonban a legjobb barátja, Autumn felveti, hogy jelentkezzen a Provo High nagy presztízsű kreatív írás szemináriumára (ahol csábítóan nagy jutalom jár annak, aki egy félév alatt képes összerakni egy saját könyvet), Tanner nem tud ellenállni a kísértésnek, és belevág. Már csak azért is, hogy bebizonyítsa Autumn-nak, hogy már az ötlet is komolytalan. Miért ne lehetne négy hónap alatt megírni egy regényt? Semmiség: négy hónap egy egész örökkévalóság!
Kiderül, hogy Tannernek csak részben van igaza: négy hónap csakugyan hosszú idő. Bár az csak egy pillanatba kerül, hogy felfigyeljen Sebastian testvérre, a mormon csodagyerekre, aki tavaly már kiadót is talált a szemináriumon írt regényéhez, most pedig az osztályt tanítja. Ahhoz pedig egy hónap sem kell, hogy Tanner fülig belé is szeressen.

Bárminek is vallod magad és bármit is tanít a vallásod, a szerelem az szerelem.

A borítóról:

A borítója nagyon aranyos és szép, jó volt végre egy olyan könyvet a kezembe fogni aminek történetéhez nagyon illik a borító is.  5* -os! 
Egyetlen egy dolog van ami kissé böki a csőröm és ez a borítón megjelenő magyar cím, " Egy fiús könyv". 
Miért? Miért kellet pont ezt a címet adni neki kedves, drága Könyvmolyképző? Borzasztó! 

Na de ennyi bajom legyen csak egy könyvel, igaz?


A történetről egy kicsit bővebben:

Ez a történet elég érdekes számomra, ugyanis nem sok könyvben olvastam egyszerre egy vallásról és magáról a homoszexualitásról, illetve itt még a biszexualitásról is. Ez így kicsit első olvasásra sok lehet, de itt valami olyan jó összhangban van a kettő, hogy nem éreztem egyszerre soknak. 
Nincs túlzásban víve a vallás ami nagyon jó. Meglepően jól körül vannak járva a hibái és az erősségei is a mormon hitvallásnak, de mégsem éreztem azt ateistaként, hogy rám lenne erőltetve, hogy szeressem vagy utáljam.
A homoszexualitás és a biszexualitás pedig olyan jól van Tanner szemszögéből ábrázolva, hogy akár hivatalos definícióként is használhatnánk egyes gondolatát ha magát a "másságot" kéne bemutatni egy laikusnak , aki életében nem találkozott olyan emberrel, aki nem heteró lett volna.

Könnyed, humoros, valósághű, húsba vágóan őszinte ez a történet. És az Autoboyographynak ebben van a varázsa, amivel emberek millióit vette le a lábáról.
Ez a történet bizonyítja azt, hogy nem kell egy könyvnek akció jelenetekben és drámákban gazdagnak lennie ahhoz, hogy mégis izgalmas és letehetetlen legyen. Kimondottan tetszett, hogy nem volt erotikával túlfűtött a történet, mégis az erős kémia ami a két srác között jelen volt, nagyon átjött.
Rég drukkoltam már ennyit egy könyves párnak, hogy a szerelmük révbe érjen.

Sok kommentet, kritikát és értékelést olvastam a könyvről amikben nagyon sok volt a pozítív vissza jelzés, de akadt pár ember akit zavarta, hogy a Tanner és Sebastian kapcsolata olyan mint egy keringő. 
Egyet előre, egyet hátra.
Nos, most vagy én nevelkedtem könyveken vagy szimplán csak az én gimim volt olyan amilyen, de igen a tini szerelmek ilyenek. Egyet lépünk előre és egyet hátra, de ebben a korban még nem bölcs az ember. 
Most ennyi idősen már okosabb vagyok és tudom, hogy milyen sok szívfájdalomtól megkíméltem volna magam ha szimplán csak leültetem a srácot aki tetszik és megbeszéljük a dolgokat.
Na látjátok nekem ettől valós ez a történet, hogy nem tökéletesek a szereplőink. Hibákat követnek el, de mindezt úgy, hogy bárkivel megtörténhetne, akár heteró, akár nem az adott személy! Ebből is látszik, semmi nincs a szexuális irányultsághoz kötve!

Engem levett  a lábamról és szerintem igenis megérdemli  5*-ot! 


Kedvenc idézetek:

"Annyi ilyen történet van. A szerelem útjába áll a távolság, a hűtlenség, a büszkeség, a vallás, a pénz, valamilyen betegség. Mitől lenne pont az én történetem különleges?"

"Azt mondja, szerinte egyáltalán nem gond, ha most csak ennyiből áll az ötletem, mert amennyire ő tudja, minden könyv valahogy így születik meg: egy mondatból, egy képből, egy párbeszéd részletéből."

"A bátorság azt jelenti, hogy minden nap önmagad vagy, annak ellenére, hogy a világ azt mondja, légy másmilyen."


És egy kiegészítés még...

A regény amerikai megjelenése után nem sokkal, 2019. április 4-én az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza hivatalos bejelentést tett arról, hogy ezentúl nem tekinti hittagadásnak a homoszexualitást, valamint az azonos neműek házasságát, és az egyház a továbbiakban megkereszteli az azonos nemű párokat és az általuk nevelt gyerekeket is. Egyúttal törölték az egyház tanai közül, hogy a homoszexuális viselkedés és kapcsolat bűn.

Köszönöm, hogy velem tartottatok. Legyen további szép napotok! Puszi. -Bia💕