"A bátorság nem mindig harsog...
Az érték mindig ragyog."
Sziasztok!
Tomi Adeyemi könyve a Vér és csont gyermekei, nem először került már instán egy-egy képem középpontjában, de őszintén szólva, most értem meg rá, hogy leüljek a gépem elé és egy összefoglaló bejegyzést írjak erről a könyvről.
Fülszöveg:
Megölték az anyámat.
Elvették a mágiánkat.
El akartak temetni bennünket.
Itt az ideje a felkelésnek.
Zélie Adebola még emlékszik arra az időre, amikor Orisa földje zsongott a mágiától. Égetők gyújtottak tüzet, Árasztók terelték a vizet, és Zélie anyja, aki Arató volt, a lelkeket idézte.
Ám minden megváltozott azon az éjszakán, amikor eltűnt a varázslat. Saran király hatalomvágyból megölette a mágusokat, megfosztva Zélie-t az anyjától és a népét a reménytől.
A mágusok sötét bőrű, fehér hajú leszármazottait azóta is könyörtelenül elnyomják, de most lett okuk a reményre. Hála a király lányától, Amaritól megtudott titoknak, Zélie kap egy esélyt, hogy visszahozza Orisába a varázslatot, és felélessze a mágusok új nemzedékét. Ám tervének
megvalósításában útját állja a kegyetlen trónörökös, Inan herceg, aki mindenáron be akarja fejezni, amit az apja elkezdett, és örökre el akarja tüntetni a mágiát.
Zélie, bátyja, Tzain és Amari együtt menekülnek Orisa félelmetes vidékein. Ám a legnagyobb veszélyt nem Inan vagy a zord vadon jelenti, hanem maga Zélie, akinek nehéz megtanulnia, miként fegyelmezze az erejét – és egyre erősebb vonzalmát egy ellenség iránt.
Könyvadatok:
510 oldal · puhatáblás
ISBN: 9789632619712
Tartalomról kicsit bővebben:
Másodjára futok neki ennek a blogbejegyzésnek. Első alkalommal nem találtam a szavakat. Hasonlókat tudtam volna írni mint, hogy nem tetszettek a nevek, furcsák voltak mind a szereplők, mind a helyszínek nevei, nem tudtam azonosulni velük. Nem tetszett a fordítása könyvnek, illetve nem is az, hogy nem tetszett, hanem kicsit olyan "parasztos,tájszólásos" lett, ezt pedig eredeti nyelven, angolul nem nagyon érzékeltem, amikor bele olvastam. Elhamarkodottnak éreztem, elkapkodottnak.
De rá kellett jönnöm, hogy ez a könyv a hibái ellenére is egy csodás könyv, csak fel kell benne fedezni azt a bizonyos pluszt, amit közvetít az olvasó számára.
Az írónő ebben a mágikus, csodavilágban egy olyan témát boncolgat, amiről úgy érzem mindenkinek beszélnie kellene.
Ez pedig nem más, mint a megkülönböztetés.
A nigériai írónő egy fantasy témába csomagolta a problémát ami a mai napig fenn áll és ez a a feketék megkülönböztetése, megbélyegzése és elnyomása. Nem újkeletű problémáról beszélünk, sőt olyannyira, hogy még mai napig tabunak számít. A Vér és csont gyermekei pedig pontosan a másság elfogadásáról szól.
Könyvünk főszereplője, Zélie (az ő szemszögéből ismerhetjük meg a legjobban a történetet) , egy olyan világban él, ahol származása, képességei illetve kinézete miatt (hosszú szürkés-fehér haja) elnyomják, rabszolgaságba taszítják őt és hasonló képességekkel megáldott sorstársait. A fiatal lány egy mágus, akit kora ellenére rengeteg megpróbáltatás ért. Ő Oriza megmentője, ő lehet az aki szabadságot hozhat a mágusoknak, de mindezért, hogy ez sikerülhessen Zélienek menekülne kell a király elől.
Mindeközben a zsarnok király, sanyargatja népét és erre tanítja gyermekeit Amarit és Inant is. Ám nem mindenki ért egyet vele, még a nemesek sem, legfőbbként a lánya, a hercegnő. A sors, úgy hozza, hogy a két lány útjai keresztezi egymásét és együtt sokkal erősebbé válnak. De történetünk nem ilyen egyszerű, Amari hercegnő keresésére indul bátyja Inan herceg, aki megvet mindenkit, aki egy egy kicsit is különbözik az elfogadottól, de legfőbbként Zéliet, akitől sehogy sem tudja magát távol tartani, akármennyire is gyűlöli...
Nem egyszerű, de sosem volt az és nem is lesz. A könyv célközönsége a fiatalok, fiatal felnőttek, akiknek még van lehetősége a változásra, a remény bennük van a jövő számára. A Vér és csont gyermekei megtanítja az olvasót arra, hogy mind vér és csont gyermekei vagyunk, akármilyen is a bőrszínünk, vallásunk, vagy éppen hovatartozásunk.
Legyen mindenki toleránsabb embertársával, ez az én személyes véleményem
Én Tomi Adeyemi könyvének 4/5*-ot adnék, mert a téma feldolgozása jó, fantasy része fenomenális, alkotott egy világot, amit még azelőtt senki, sőt még a könyv vége is egy igazi OMG pillanattal zárul. Tetszett, ahogy az afrikai kultúrát belevitte a történetbe.
A borítója a könyvnek gyönyörű és a belső borítók is csodálatosak, illik az egész összképhez és meghozza az olvasó kedvét a könyv elolvasáshoz.
Kedvenc idézetek:
"Maradhatsz idelent, suttogja egy hang. Nem kell folytatnod ezt a harcot…
Egy pillanatig fontolgatom a szavakat. Egyetlen esélyem a menekülésre. Ám amikor a tüdőm levegőre vágyik, megparancsolom a lábamnak, hogy mozogjon, vigyen vissza a megtört világba, amelyet ismerek."
"Nekitámasztom a homlokom az övének, és vigasztaló csendben ülünk, puszta érintéssel fejezve ki a szeretetünket. A Harcos és a Hercegnő , gondolom. Mikor a holnap meséjét mondják, ez lesz a címe."
"Oja, most segíts! Még egy halat sem tudtam eladni úgy, hogy ne pusztítsam el az egész falumat. Hogy lehetnék én a mágusok egyetlen reménye?"
Megjegyzések
Megjegyzés küldése