Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2020

Alice Broadway: Ink (Ink-trilógia 1.)

Kép
"Mi nem félünk a haláltól. Ha valaki biztonságosan meg van jelölve, a halála után is tovább él. Élete testére vésett története örökre életben tartja, már amennyiben kiérdemli. Megőrizzük a bőrünkön életünk legfontosabb mondatait, képeit és pillanatait, történetünk örökre fennmarad az utókornak." Sziasztok! Mi lenne ha egy olyan világban élnénk, ahol minden cselekedetünk, minden sikerünk és szégyenünk, a foglalkozásunk, a családfánk, minden ami a lényünket képezi, a bőrünkre lenne tetoválva? Számomra igen érdekes témát feszeget, ez a csodás dísztópia és ezzel keltette fel csak igazán az érdeklődésemet. Érdekesnek találom, hogy bár 2020-at írunk a mi társadalmunkban a tetoválás még mindig egy különleges dolognak számít és még mindig képesek rácsodálkozni az emberek, mintha ez valami különös adottságnak számítana. Ebben a könyvben pont a fordítottjáról olvashatunk, az a különc, a megbélyegzett, a társadalom által kitaszított aki "üres", nem fedi festék a bőrét....

Brittainy C. Cherry: Lebegés

Kép
"…a karjában tartott és megőrizte széthullni készülő lelkemet." Sziasztok! Nem először olvastam a Lebegést, de az biztos, hogy nem is utoljára. És mégis, akárhányszor is olvasom el a vége mindig ugyanaz, az utolsó laphoz érve letörlök egy könnycseppet az arcomról és utána órákig nem tudok szóhoz jutni. Mindig tudom mi lesz a vége, mindig tudom hogy mire számítsak és mégis mindig meglepetésként ér ez a könyv. A Lebegés az újrakezdésről szól, arról hogy a könnyeknek szentségük van és arról, hogy létezik-e második esély miután elvesztettünk a szívünkhöz legközelebb álló személyeket. Fülszöveg: Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt mé...

Christina Lauren: Autoboyography

Kép
Sziasztok!💜💛💚💙 Hűha hát sok elképzelésem volt, hogy mit fogok írni erről a könyvről. A könyvértékelős füzetecskémben oldalakat jegyzeteltem és valahogy most, hogy ide kerültem a laptop elé egyszerűen nem találom a szavakat. Kicsit tartottam ettől a könyvtől, hisz hatalmas rajongás és hype övezte körül az elmúlt időszakban, még a bookstagram közössége is ódákat zengett róla. Sokszor futottam már bele abba, hogy ami ennyire sok embernek tetszik, az nekem valahogy nem jön be. De borzasztóan furdalta a kíváncsiság az oldalamat, hogy mégis mit imádnak ebben ennyire az emberek. Jelentem: megfejtettem. Véleményem szerint azt, hogy a történet szinte magába szippantja olvasóját és egy nagyon impulzív történetet mesél el, ami egyszerre csal mosolyt az arcodra és könnyeket a szemedbe! Nem vagyok szakértője az LMBTQ könyveknek, sőt olyannyira nem mozgok otthon a témában, hogy szám szerint ez a második témában olvasott könyvem. De egy hatalmas pozitív csalódás lett ez a könyv. Imádtam! ...