B and the Books

"Tisztelem azok erejét, akik képesek az utolsó pillanatig harcolni, és reménykedni, hogy minden rendbe jöhet. Egy kis részem azt kívánta, bárcsak nekem is lenne elég erőm, bárcsak bennem is ott buzogna a remény. De sajnos belőlem már kihalt, és átvette a helyét a valóság." Sziasztok! Régóta szemezgettem, Rácz -Stefán Tibor könyveivel, ezek közt is a legjobban  az Élni akarok! és a Pokolba a jópasikkal! című könyv érdekelt a legjobban.  Még a márciusi raktárvásáron szereztem be a könyvet, akkor még nem tudva, pontosan mire is vállalkozom. Őszintén bevallom, nem nagyon olvasgattam véleményeket a könyvről, nem szerettem volna úgy neki állni, hogy vagy elfogult vagyok, vagy már van egy kis előítéletem. De arra az érzelmi hullámvasútra nem voltam felkészülve, ami ebben a könyvben fogadott.  Tartalom: Mernél szeretni, ha az időd lejárt? Lilla már évek óta a halál árnyékában él. Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy tel...

"Talán az élet értelme nem több, mint megtanítani bennünket arra, hogy nem leszünk mindig azonosak a múltunk hibáival. Az élet értelme talán nem több, mint megnyitni magunkat olyan dolgok előtt, amelyektől a legjobban félünk – például a szeretet előtt. Az én életem legfőbb értelme talán az volt, hogy megtaláltalak téged, még akkor is, ha az együttlétünk nem örökre szólt. És ez a gondolat önmagában elég ahhoz, hogy átsegítsen minden egyes magányos éjszakán." Sziasztok! Vannak olyan írók, akik ha tudnának, akkor sem írnának rossz könyvet.  Brittainy C. Cherry számomra pont ilyen. Bármelyik könyvét fogtam a kezembe, mindegyiket imádtam.  A Tűzeső, nem egy boldog történetet mesél el, rengeteg fájdalom lakozik sorai között és mégis, annyira húsba vágóan valós.  Szeretem az ilyen témájú könyveket. Néha már-már mazochistának tűnhetek azzal, hogy szomorú és elkeserítő témájú könyvekért rajongok, de mikor ezeket a könyveket olvasom, akkor érzem igazán, hogy élek. ...

" Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts. Az első lecke, erősödj meg! " Sziasztok!💛 Kissé megkésve, de meghoztam a The Wicked Kinget nektek. Tudom, tudom. Csak két hetet késtem, de mentségemre szolgáljon, hogy míg az emberek többsége a koronavírus miatt otthon tud maradni, nekem sajnos dolgoznom kell és kétszer annyi nyűg szakadt a nyakamba. Így hát úgy döntöttem, hogy két hét "szabadságra" megyek, addig sikerül kicsit helyre rázódnom, itt a blogon és instagrammon is. Így hát itt vagyok és jöjjön akkor A gonosz király. Tartalom: A ​New York Times bestseller The Cruel Prince – A kegyetlen herceg varázslattal és vérszomjjal teli folytatása. Elég erősnek kell lenned, hogy fáradhatatlanul újra és újra lesújts. Az első lecke az, hogy erősödj meg. Miután kiderült a döbbenetes tény, miszerint Oak Tündérfölde örököse, Jude-nak meg kell védenie az öccsét. Ennek érdekében magához láncolta a gonosz királyt, Cardant, akit a hát...

"A soha éppolyan, mint az örökké. Túl nagy szó ahhoz, hogy a halandó is értse." Sziasztok!💛 Holly Black nevével, elég sokszor össze futottam már Molyon, mégsem olvastam tőle valamilyen okból kifolyólag, amit magam sem értek. A kegyetlen hercegnek tavaly május körül állhattam neki először, az egyik csoporttársnőm ajánlotta, akinek nagyon tetszett. Aki még nem tudja róla, annak most újdonság lesz, de kedvenc műfajom a fantasy, azon belül is a tündéres történetek. Így hát nem is volt kérdés, hogy elakarom-e olvasni vagy sem. De sajnos, csalódottan tapasztaltam, körülbelül a könyv felénél, hogy valahogy nekem annyira nem tetszik ez a történet. Fura és zavaros, sőt Judeal sem jövünk ki annyira jól egymással, mert nagyon nem szimpatizáltam vele. Így hát, szomorú búcsút vettem a könyvtől, akit vissza is szolgáltattam az eredeti tulajdonosának. Eltelt pár hónap és nem fogjátok elhinni, de nem hagyott nyugodni a Cruel Prince olyannyira, hogy hirtelen felindultságból megvásárolt...

"Még mindig mosolyog. Csak most jövök rá, mennyire hiányzott ez a mosoly. Mindig mosolyognia kellene. Örökké. Rám." Sziasztok! Végre véget ért a február. Nem állítom azt, hogy ez volt életem legproduktívabb hónapja, de az biztos, hogy elég nosztalgikusra sikeredett. A hónapban dupláztam, ugyanis két olyan könyvet is olvastam, amit nem először fogtam a kezembe. Ilyen volt az Ugly Love is. Imádom Collen Hoveert, ő az a nő, aki képes újra és újra meglepni, mindig tud valami újat nyújtani az olvasói számára pedig mindig egy adott műfajon belül ír, ez pedig nem más mint dráma és szerelem. Vannak időszakok, amikor nem vagyok békében önmagammal, ilyenkor mindig azt veszem észre, hogy olyan könyveket választok, amik néha darabokra törik a szívem és CoHo könyvei ilyenek. Majd miután összetörték, szép lassan újra építgetik darabról, darabra. És én jobban leszek! Fülszöveg: Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved. Amikor Tate Collins tal...

"Mi nem félünk a haláltól. Ha valaki biztonságosan meg van jelölve, a halála után is tovább él. Élete testére vésett története örökre életben tartja, már amennyiben kiérdemli. Megőrizzük a bőrünkön életünk legfontosabb mondatait, képeit és pillanatait, történetünk örökre fennmarad az utókornak." Sziasztok! Mi lenne ha egy olyan világban élnénk, ahol minden cselekedetünk, minden sikerünk és szégyenünk, a foglalkozásunk, a családfánk, minden ami a lényünket képezi, a bőrünkre lenne tetoválva? Számomra igen érdekes témát feszeget, ez a csodás dísztópia és ezzel keltette fel csak igazán az érdeklődésemet. Érdekesnek találom, hogy bár 2020-at írunk a mi társadalmunkban a tetoválás még mindig egy különleges dolognak számít és még mindig képesek rácsodálkozni az emberek, mintha ez valami különös adottságnak számítana. Ebben a könyvben pont a fordítottjáról olvashatunk, az a különc, a megbélyegzett, a társadalom által kitaszított aki "üres", nem fedi festék a bőrét....

"…a karjában tartott és megőrizte széthullni készülő lelkemet." Sziasztok! Nem először olvastam a Lebegést, de az biztos, hogy nem is utoljára. És mégis, akárhányszor is olvasom el a vége mindig ugyanaz, az utolsó laphoz érve letörlök egy könnycseppet az arcomról és utána órákig nem tudok szóhoz jutni. Mindig tudom mi lesz a vége, mindig tudom hogy mire számítsak és mégis mindig meglepetésként ér ez a könyv. A Lebegés az újrakezdésről szól, arról hogy a könnyeknek szentségük van és arról, hogy létezik-e második esély miután elvesztettünk a szívünkhöz legközelebb álló személyeket. Fülszöveg: Óva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt mé...